~5.rész

10 perc kocsikázás után már Hollywood-ban voltunk. Kerestünk egy parkoló helyet, majd miután leraktuk a kocsit gyalog indultunk tovább. Nagyon sokat sétáltunk, már mindenki szét járta a lábait, így beültünk egy kávézóba. Megitta mindenki amit kért, majd még egy kis pihenés után elindultunk a hollywood-i csillagokat
megnézni.

Miután ezzel is megvoltunk beültünk ebédelni majd 4 óra körül elindultunk haza. A további órákban nem csináltunk semmi különöset.

**1 héttel később**
Délben keltem, pedig nem vagyok valami jó alvó, és előző nap nem buliztunk, nem ittunk, így nem igazán értem, hogy mégis miért aludtam eddig. Felkeltem, majd hajamat copfba kötöttem, és úgy ahogy voltam az az egy topban és egy sortban mentem le a konyhába.
-Jó étvágyat.-köszöntem a fiúknak akik már nagyban ebédeltek.
-Köszi. Gyere csatlakozz.-mondta Harry. Tényleg Harry, azóta az este óta semmi más nem történt köztünk. Megbeszéltük, hogy csak barátok maradunk és ennyi.
Leültem Lou mellé a székre majd én is szedtem magamnak egy adag spagettit. Ma én voltam a soros, így nekem kellett mosogatnom. Mióta megjöttünk L.A.-ből azóta ide költöztem a fiúkhoz, a vendégszobába, ami most már az én szobám. Szépen ki is lett festve, vettünk bele bútorokat, meg mindent amire szükségem volt.

Mosogatás után még bementem a srácokhoz TV-t nézni majd úgy döntöttem vásárolgatok egy kicsit. Elhatároztam, hogy tartok magamnak egy igazi csajos napot. Így hát felpattantam a kanapéról, és egyenesen a szobám felé vettem az irányt. Felöltöztem, és tettem magamra egy kis alapsminket, majd elindultam lefelé.

-Emily, hova mész?-kérdezte Niall, mire a többiek is felkapták a fejüket.
-Csak elmegyek egyet a plázába vásárolgatni.-válaszoltam majd kisétáltam az ajtón. Napszemüvegem orromra csúsztattam, majd egyenesen a pláza felé vettem az irányt. Hiába élek már egy jó ideje Londonban, akárhányszor belépek kedvenc plázámba, mindig elcsodálkozok milyen hatalma is.

****
Már vagy két órája vásárolgattam, amikor végre úgy döntöttem hogy elindulok haza felé. A sok szatyrokkal, amikben cipők, nadrágok, felsők, és kiegészítők voltak, indultam el újdonsült otthonom felé. Pár perc alatt már a bejárati ajtó kinyitásával küszködtem amit csak könyékkel sikerült kinyitnom. Beléptem az előszobába, ahonnan rápillantást lehetett nyerni a nappalira, ahol Louis ült egy csajjal az ölében. Beljebb lépve ismertem meg a szőke hosszú hajú lányt.
-Katheleen?-kérdeztem kikerekedett szemekkel. Katheleen-ről amennyit tudni kell az csupán annyi, hogy egy suliba jártunk, ő volt az a plázacica tipúsú lány én pedig a sima átlagos diák. Katheleen-nel szó szerint utáltuk egymást. Ő ahol tudott belém kötött, amit én sem vettem félvállról, így vissza-vissza szólogattam neki.
-Emily!-nyávogott-Úgy örülök, hogy látlak.-fordult felém, de semmiféle képen nem szállt ki Louis öléből. É most jön a kérdés, hogy miért zavar ennyire, hogy Louis ölében ül, hiszen nincs köztünk semmi. Legalábbis az ő részéről. Ugyanis egy ideje, egész pontosan 5 éve többet érzek Louis iránt mint szimpla barátság.
-Hogy kerülsz te ide?-kérdeztem.
-Anyukád küldött, hogy néha azért meglátogathatnád.-hogy mi van? mégis miért küldené őt az én anyám.
-Anya? Mégis miről beszélsz?- kérdeztem össze húzott szemöldökkel.
-Te nem tudtad?
-Még is mit?-értetlenkedtem.
-Az én apukámmal jött össze a te anyukád-mosolygott. Én egy amolyan WTF? fejet vágtam válaszképpen.
-És mégis, hogy kerülsz Louis ölébe?
-Hát míg rád vártam, egész jól össze barátkoztunk Louissal. Annyira, hogy össze is jöttünk.
Szemem könnybe lábadt és szatyraimmal együtt felfutottam a szobámba. Ahogy átléptem a küszöböm, és becsuktam az ajtót útnak engedtem könnyeimet. Ledobtam a kezemből a táskákat, majd a gardróbomba lépve elővettem a bőröndjeimet, és elkezdtem pakolni, az összes cuccomat. Nem akartam tovább itt maradni, hisz amint hallottam ők ketten össze jöttek és akkor Katheleen minden nap itt fog lógni, amit én nem tudnék elviselni, hogy egymást falják a kanapén ülve. Bepakoltam a bőröndbe a most vett ruháimat is, amikor nyílt az ajtó, és Louis lépett be rajta.
-Emily! Még is mit művelsz?-jött beljebb.
-Elmegyek.-adtam tömör választ.
-De még is miért?-faggatott tovább.
-Csak.-válaszoltam. Hisz azért azt még sem mondhatom neki, hogy azért megyek el mert beléd estem de te meg most jöttél össze az ős ellenségemmel.
-Most mi bajod van? Amióta megjöttél teljesen meg vagy hülyülve.-emelte fel hangját.
-Semmi. Hagyjál békén, és inkább menj vissza a kis barátnődhöz.-éreztem ahogy elhomályosul minden a könnyeimtől, de nem akartam hogy Louis meglássa.
-Nem is tudom minek jöttem fel utánad. Mostanában úgy is egyre többet lógsz Harry-vel, meséld el inkább neki a problémáidat, úgy is olyan puszi pajtások lettetek.-vágta a fejemhez Louis, és itt nem bírtam tovább eltört az a bizonyos mécses, és a könnyeim patakokban szántották végig arcomat. Tudtam, hogy a puszi pajtásos részt azt a csókra értette.
-Úristen Louis, az csak egy ártatlan csók volt-kiabáltam sírva, majd behúztam az utolsó cipzárt is a bőröndömön és elindultam lefelé. Louist az ajtóban félre löktem, és úgy húztam magam után a bőröndjeimet le a lépcsőn. Mivel elég nehéz halkan lehúzni a bőröndöket a lépcsőn, így mire az aljára értem és megfordultam az összes fiú már lent várt.
-Em. Hova mész?-kérdezte Hazza. Ezt a becenevet a srácok találták i mert szerintük, az Emily túl hosszú.
-Haza megyek.-nyeltem le a torkoma akadt gombócot.
-De még is miért?-kérdezte Liam.
-Egy kis egyedüllétre van most szükségem
-És akkor ki fog nekem finom pizzát sütni?-kérdezte Niall kétségbe esetten. Ezen a kérdésén elmosolyogtam.
-És ki fogja nekem megmondani, rendesen be van e állítva a hajam?-kérdezte Zayn
-És ki segít nekem megkötni a nyakkendőmet, vagy ki segít majd nekem főzni?- Harry
-És ki véd majd meg engem ha Zayn kerget egy kanállal?-Liam
-Sajnálom.-hajtottam le a fejem.-De már döntöttem.-léptem oda Liamhez majd jó szorosan megöleltem és pusziltam meg. Mindenkin ugyan így végig mentem, kivéve Louison.
-Sziasztok srácok! Vigyázzatok magatokra.-köszöntem el tőlük.
-Szia!-integettek.
Kiléptem a kiskapun, ami a ház előtt volt, majd elindultam hazafele. Útközben gondolkoztam, hogy mit kéne tennem, majd a házunk előtt megálltam egy pillanatra, és végig néztem a hatalmas házon. Köszönés nélkül léptem be a házba, de mivel anya a konyhában tevékenykedett, így észrevette, hogy megjöttem.
-Kicsim!-tárta ölelésre a karját.-De örülök neked.-mosolygott tovább.
-Szia anya.-erőltettem egy mosolyt az arcomra, majd leraktam a bőröndjeimet az előszobába.
-Kicsim, valamit tudnod kell.-kezdett bele.
-Mit?-kérdeztem értetlenül.
- Hát mivel már szinte az összes cuccodat elvitted a fiúk házába, azzal az indokkal, hogy oda költözöl, így a szobádat megkapta Tom lánya.-mondta anya.
-Te oda adtad másnak a szobámat?? És mi van a vendég szobával? Az miért nem jó annak a kis had ne mondjam ki minek.-mondtam idegesen
-Ne beszélj így Katheleenről. A vendég szoba át lett alakítva Tom dolgozó szobájává.
-Mi van most már azt a kis libát véded, mert a pasid lánya?-kérdeztem, és egyszer csak csatt, kaptam egy jó nagy pofont, ami még jobban megerősítette a gondolatomat.
-Hát azért kösz. El döntöttem, hogy mit csinálok..........



Hát, ennyi az új rész. Ebben kicsit több a kép és kevesebb a szöveg, de remélem így is tetszeni fog.
By.: E xx