~6.rész

-Hát azért kösz. Eldöntöttem, hogy mit csinálok.
-Kicsim, ne haragudj, csak elragadott a hév.-kért bocsánatot anya, de ez most valahogy nem hatott meg.
-Elköltözöm Párizsba.-mondtam, majd felrohantam a szobámba és bepakoltam még pár fontosabb cuccot az utazótáskámba, amikor nyílt az ajtó és anya lépett be rajta.
-Emily, ugye ezt nem gondoltad komolyan?-könnyek gyűltek anya szemébe.
-De, nagyon is komolyan gondoltam.-húztam össze utazótáskámat.
-És mégis hol fogsz lakni? Meddig maradtsz? Miből fogsz megélni?-aggodalmaskodott tovább.
-Amit még apától kaptam szülinapomra lakást abba költözöm. Nem tudom még meddig maradok, ameddig úgy nem érzem magam hogy haza tudjak jönni. Majd keresek valami munkát.-válaszoltam anya összes kérdésére. Már épp indultam volna ki az ajtón, mikor az éjjeliszekrényemen észre vettem a közös képünket Louissal. Akaratlanul is elmosolyodtam és egy könnycsepp gördült ki a szememből. Megfogtam a képet majd a táskámba raktam, és előkerestem a szekrényem alján található albumot, amiben szintén képek voltak régebbről, amikor még apa is velünk volt, aztán sok kép amiken Louissal vagyok.
-Miért mész el?-kérdezte anya a szemét törölgetve. Majd megszakadt a szívem hogy sírni látom, de úgy éreztem helyesen cselekszem, ha most elmegyek.
-Kicsit összevesztünk Louissal, Katheleen miatt.-hajtottam le a fejem.
-Sajnálom, én nem tudtam, hogy nem szereted.-jött közelebb anya majd jó szorosan megölelt. Én is vissza öleltem.
-Most már úgy is mind egy.
-Legalább a reptérre had vigyelek el.-kérlelt.
-Rendben van, azt megköszönöm.-mosolyogtam halványan, mikor eszembe jutott  hogy valamit ott hagytam a fiúknál. Ez pedig nem volt más, mint az a nyaklánc amit még Louistól kaptam ajándékba búcsú ajándékként még az X Factor idején.
-Anya előtte elvinnél a srácok házához?-engedtem el anyát.
-Persze kicsim, de induljunk.-aprót bólintottam, majd utazótáskámat a vállamra dobtam és elindultam lefele a többi bőröndöm ért. Anya segített kivinni a bőröndöket majd miután beraktuk a csomagtartóba, elindultunk a srácok házához. Gyors kipattantam a kocsiból, mert a gép amit még útközben néztem nemsokára indul, így sietnem kellett. Mivel tudtam, legalább is sejtettem hogy az ajtó nem lesz bezárva így csak simán benyitottam.
-Hát te meg mit keresel itt?-üdvözölt "kedvesen" Katheleen.
-Nem hozzád jöttem, ne aggódj. Különben is mindjárt megyek.-köszöntem én is.
-Emily!!! Visszajöttél? Úgy örülök hogy mégsem hagysz itt minket.-jött oda hozzám Niall.-De hol van a bőröndöd?-ráncolta össze homlokát.
-Sajnálom Nialler, csak itt felejtettem a nyakláncom.-hajtottam le a fejem, és Niall szája is mindjárt lefelé görbült.
-De héé. Mosolyogni-böktem meg játékosan az oldalát, hisz tudtam hogy csikis. És lám igazam lett egyből elnevette magát. Jól megöleltem, majd felmentem a szobámba. Amint benyitottam észrevettem, hogy Louis ül az ágy szélén. Ahogy beléptem rám emelte tekintetét, szemei vörösek voltak. Sírt? kérdeztem magamtól. Soha nem láttam még sírni.
-Én csak itt felejtettem valamit.-dadogtam, mert engem is a sírás kerülgetett. Majd oda sétáltam az éjjeliszekrényhez és kihúztam a fiókot. Louis minden egyes mozdulatomat követte. Kivettem belőle a nyakláncomat.
-Még mindig megvan?-lépett oda hozzám Louis.
-Persze hogy megvan.-néztem gyönyörű szép kék szemeibe.
-Feltehetem?-kérdezte meg félve. Hátat fordítottam neki, a nyakláncot pedig a kezébe nyomtam, mivel a hajam copfban volt így könnyedén be tudta csatolni.
-Köszönöm-fordultam vissza, majd elindultam az ajtó felé, de hirtelen vissza rántott.
-Emily, én nagyon sajnálom, amit mondtam. Kérlek ne menj el.-szorította meg kezemet majd szájához emelte és megpuszilta ujjaimat.
-Sajnálom Louis.-mondtam, majd benyúltam farmerom zsebébe, ahova egy borítékot, raktam, benne egy képpel és egy levéllel. Ránéztem a borítékra, majd ismét Louisra és megöleltem.
-Szeretlek. Vigyázz magadra.-suttogtam fülébe, majd kezébe nyomtam a borítékot és amilyen gyorsan csak lehetett kirohantam a kocsihoz.
-Mehetünk-mondtam anyának és elindultunk a reptérre.10 perc kocsikázás után már a reptéren voltunk.
-Szeretlek anya.-öleltem meg utoljára.
-Vigyázz magadra jó?-bólintottam, majd elindultam az ellenőrző kapuhoz. A kapu után még vissza néztem, majd felszálltam a gépre. A gép pár perc után felszállt, és mikor már a repülőn ültem, csak akkor döbbentem rá, hogy mennyire fog nekem mindenki hiányozni.

**Louis szemszöge**
Elment. Talán soha többé nem látom. Egyből eszembe jutott a gondolat, hogy utána kéne mennem, de rájöttem, hogy holnaptól már újra elkezdődik a munka, így elvetettem az ötletemet, hiszen hogyha most elmegyek akkor a srácok magukra maradnak, ami nagy kiszúrás lenne. Eszembe jutott a boríték, amit Emily adott. Kinyitottam, a kis kék borítékot, majd megtaláltam benne egyik közös képünket, majd egy fehér lapot ami négy részbe volt hajtva. Kinyitottam és olvasni kezdtem:

"Louis"
Tudom, hogy nem rég találkoztunk újra és most én hagylak itt téged, de úgy éreztem nincs maradásom. Rám már semmi szükséged, hisz ott van neked Katheleen, aki a barátnőd most már, és Harry is aki a legjobb barátod lett ez a 3 év alatt. Nem szeretek búcsúzkodni, de ezt te is nagyon jól tudod, de van valami amit tudnod kell. Személyesen nem ment így könnyebbnek találtam ha leírom. Mikor újra találkoztunk, valami nagyon fura érzés kerített hatalmába. Nem hitem volna hogy ez megtörténhet, pont velem, hogy szerelmes leszek beléd. Nem tudok mit tenni, az érzéseimnek nem tudok parancsolni. Most már magamat okolom, amiért nem mertem be vallani neked, de most már mind egy. Amikor ezeket a sorokat olvasod én valószínűleg már a repülőn ülök. Mivel személyesen nem tudtam elbúcsúzni a srácoktól, mert siettem, ezért megkérlek arra, hogy mond meg nekik hogy nagyon megkedveltem őket és hogy vigyázzanak magukra, és te is. Kérlek szépen ne haragudj rám, azért amiket a fejedhez vágtam. Nagyon szeretlek, ezt sose felejtsd el.
By.: Emily xx

-Én is szeretlek.-mondogattam magamban ezt az egyetlen egy mondatot. Felálltam az ágyról a levelet és a képet kezembe fogtam, majd megtöröltem könnyes szemeimet és lementem a srácokhoz átadni Em üzenetét.
-Srácok! Gyertek le!-kiabáltam fel nekik.
-Lou drágám mi a baj?-nyávogott Katheleen. Azt sem tudom, hogy miért jötte össze vele.
-Te inkább maradja csöndbe.-szóltam rá.
-Louis, mi van?-kérdezte Liam mihelyst leértek.
-Emily hagyott nektek egy üzenetet, hogy nagyon megkedvelt titeket, és hogy vigyázzatok magatokra.-adtam át az üzenetet.
-Mégis hova ment? És miért? Én ezt nem értem.-csóválta a fejét Niall.
-Azt nem tudom, hogy hova ment, de minden az én hibám.-ültem le az egyik fotelba és arcomat a kezembe temettem.
-Ne beszélj hülyeségeket ez nem a te hibád.-veregetett vállba Harry.
-De igen. Itt van, olvassátok el.-adtam Hazza kezébe a levelet. Elkezdte hangosan olvasni, egészen addig míg a végére nem ért. Azért engedtem meg hogy elolvassák, mert úgy éreztem nincs mit titkolnom ezen, meg amúgy is olyanok nekem mint a testvéreim.

**Emily szemszöge**
-A repülőgép hamarosan leszáll. Megkérjük kedves utasainkat, hogy csatolják be öveiket!-mondta be egy gépi hang. Mindenki becsatolta magát, majd a landolás után, mint a mérgezett egerek rohantak a bőröndjeiket megkeresni. Én is leszálltam a gépről, majd a csomagjaim után kezdtem el kutakodni. Viszonylag hamar megtaláltam őket, majd a bejáratnál fogtam egy taxit, és bediktáltam neki a címet. Egy 15 perc után kifizettem a taxit, majd bementem a házba. Soha nem jártam még itt, de be kell valljam szép a ház is és egész jó környéken van. A bőröndjeimet csak a nappaliba raktam le, majd elindultam gyalog, valami kávézó féleséget keresni. Az utca sarkán találtam is egyet.
-Szia, egy sima kávét szeretnék.-köszöntem a pultban álló lánynak.
-Rendben, egy pillanat és adom.-mondta majd elfordult, és a kávémmal a kezében nézett rám.
-Parancsolj.-mosolygott kedvesen.
-Köszönöm.-megköszöntem majd kifizettem és elindultam az ajtó felé. Már elég közel voltam az ajtóhoz, mikor valaki hirtelen kinyitotta, és mivel az ajtó befele nyílik, így sikeresen orrba vágott vele, a kávém pedig a felsőmön kötött ki.
-Hűű, basszus jól vagy? Úgy sajnálom.-aggódott a srác. Most így közelebbről megnézve egész helyes volt.
-Persze, semmi gond.-mosolyogtam gyönyörű szép kékes szemeibe.

-Had hívjalak meg egy új kávéra-kérlelt mosolyogva.
-Rendben, de előbb haza kellene mennem.-mutattam kávés felsőmre.
-Ja, persze haza kísérlek.-ajánlotta fel. Tényleg még a nevét se tudom.
-Amúgy Will vagyok.-mint ha olvasna a gondolataimban.
-Emily-mutatkoztam be én is.
-Akkor, haza kísérhetlek?
-Persze-mosolyogtam. Elindultunk az otthonom felé. Bementünk a házba majd felfutottam az emeletre és lecseréltem a felsőmet, majd miután kinéztem az ablakon és kint elég felhős volt és a fák is jobbra balra dölöngéltek, így hát az egész ruhatáramat lecseréltem.

-Indulhatunk.-futottam le a lépcsőn.
-Akkor indulás!-kiáltott fel Will. Hogy ez a srác mennyire bolond. Elindultunk a kávézó fele, majd kerestünk egy üres asztalt, és leültünk, majd hosszas beszélgetésbe kezdtünk.


**Louis szemszöge**
3 hét telt el azóta, hogy Emily elment. Katheleennel már az elején szakítottam. Most, hogy megint szünetünk van, úgy döntöttem elmegyek Emilyékhez. Három kopogás után Lisa, Emily anyukája ki is nyitotta az ajtót.
-Csókolom Lisa néni.-köszöntem.
-Szia Louis. Emily nincs itthon.-közölte velem a tényt amit eddig is tudtam.
-Igen, ezt tudom. Csak megszerettem volna kérdezni, hogy hova ment.
-Louis én....
-Kérem szépen-kérleltem.
-Párizsba ment.-hogy mi? Párizsba?-itt a pontos címe.-nyomott a kezembe egy cetlit.
-Köszönöm.-hálálkodtam, majd sarkon fordultam és elindultam hazafelé. Ahogy megérkeztem rohantam fel a szobámba, majd az utazótáskámba bepakoltam pár fontosabb holmit, és indultam lefelé.
-Hát te meg hova mész?-érdeklődött Harry.
-Haza hozom Emilyt.-mondtam magabiztosan.
-Mér? Hol van?
-Párizsban.-válaszoltam Hazza kérdésére. Még váltottam pár szót a srácokkal és elindultam a reptérre. Hogy előbb oda érjek a magán gépünkkel mentem.  Egész hamar megérkeztem. Egy ismerősünknek van itt egy háza és most kölcsön adta nekem így most egy darabig ott fogok lakni. Elhatároztam hogy írok Emilynek egy SMS-t, hogy találkozzunk. Ééés elküldve. Remélem eljön.

**Emily szemszöge**
3 hét. 3 hosszú hét. Willel azóta együtt vagyunk. Több konfliktusunk is volt már de valamiért soha nem hagytam el.  Ma délután kaptam egy SMS-t. Ismeretlen számról jött és holnap délután akar az Eiffel toronynál találkozni velem. Kaptam mellé egy címet is, amit nem tudtam hova tenni.....

Ennyi lett volna a 6. rész. Remélem elnyerte tetszéseteket.:)) Az utolsó pár sort egyik legjobb barátnőmnél írtam:)) Szeretlek édess:))<33 Puszaaa:))
By.: E xx