Boldog Születésnapot Louis:))

Boldog 22. Szülinapot a világ egyik legőrültebb, legviccesebb, leghelyesebb emberének. és még sorolhatnám.... Happy Birthday Louis William Tomlinson!!!:)) <3 
with, Love: Hayley H.xx

~9.rész

Hello manókáim:)) meghoztam a következő részt is. Ez elég rövidre sikeredett,és meg is csúsztam vele, de azért remélem tetszeni fog:))
Love, Hayley.xx



-Ébresztő!!-ugrált Niall az ágyon ébresztés gyanánt.
-Alszom.-jelentettem ki álmosan.
-Jobb ha felkeltek, mert Harry már készíti a vödröt.-vigyorgott-gondolom-Liam.
-Louis üsd le őket.-mutattam ki a takaró alól.
-Vigyázat!!!-kiabált Harry, és jég hideg vizet éreztem meg magamon.
-Harold Edward Styles. Fuss, ha még szükséged van az életedre!!- üvöltöttem mérgesen, és csurom vizesen az ágyból kikászálódva. A srácok csak nevettek, kivéve Louist aki szintén kapott egy keveset a vízből.
-Neee!!-sikított Harry mint egy kislány. Egészen ki az udvarra menekült, majd mire utol értem pont a medence szélénél volt. Hirtelen ötlettől vezérelve löktem rajta egyet s ő a medencében kötött ki. Én mint aki jól végezte dolgát sarkon fordultam és egy elégedett mosollyal az arcomon indultam el befelé.
-Mit csináltál vele?-ráncolta össze a homlokát Louis.
-Én? Semmit.-tekertem meg a fejem.
-Ismerem ezt a nézést, és ezt a mosolyt.-mutogatott Louis az arcomra.
-Mondjuk úgy, hogy kedve támadt úszni egyet.-vigyorogtam még mindig.- De most, ha megbocsájtanátok felöltöznék valami kevésbé vizes ruhába.-sepregettem a kezemmel. Miután kimentek a szobámból levettem a vizes ruháimat, majd vettem egy gyors zuhanyt. Mivel Dani ma van itthon utoljára így ma elmegyünk valahova a kis csapattal délután, ezért úgy döntöttem, hogy délelőtt elmegyek anyához . Kerestem a szekrényből egy megfellő ruhát, majd hiper-szuper gyorsasággal magamra kapkodtam őket.

Lefutottam a lépcsőn, már amennyire ilyen cipőben futni lehet. Bementem a konyhába, majd a hűtőből kivettem a narancs levet és töltöttem magamnak egy pohárral, és leültem az asztalhoz.
-Hát te hova készülsz?-kérdezte a konyhába belépve Zayn.
-Elmegyek anyához, mert ő még mindig úgy tudja, hogy Párizsba vagyok.-mondtam.
-Értem. Kérdezhetek valamit?
-Igen jól áll a hajad.-mosolyogtam.
-Mi? Ja, nem most nem ezt akartam kérdezni, de azért köszi.-simított végig a haján-Csak azt akartam kérdezni, hogy ti most akkor együtt vagytok Louissal?-kérdezte meg kicsit félve.
-Igen.-bólogattam, majd kihörpintettem a poharam tartalmát.(Na jó ez egy kicsit hupikék törpikékes lett.:))--->szerk.)
-Srácok elmentem!-kiabáltam fel az emeleten punnyadó srácoknak.
-Hova mész?-rohant le egyből Louis.
-Anyához.
-Ne kísérjelek el?-kérdezte.
-Nem kell köszi. Csak egy kicsit beszélgetni akarok vele és közölni hogy itthon vagyok.-mosolyogtam, majd adtam egy búcsú csókot Louis szájára és elindultam. Miközben újra London utcáit érezhettem a talpam alatt, azon gondolkoztam, hogy vajon melyik nap leszek a címlapon "Louis Tomlinsonnak barátnője van?" címmel. Miközben ezen agyaltam meg is érkeztem anyához. 3 kopogás után már nyílt is az ajtó.
-Jézusom hát te?-köszönt(?) anya.
-Én is örülök hogy látlak.-vágtam valami elég hülye fejet.
-Ne haragudj. Szia kicsim, csak meglepett hogy itt látlak.-magyarázkodott.
-Bemehetnénk?-kérdeztem egy mosoly kíséretében.
-Persze gyere menjünk be a nappaliba.-tolt be maga előtt. Leültünk a kanapéra, majd neki kezdtem a mesélésnek.....

-Köszönöm finom volt, de most már mennem kell.-köszöntem meg az ebédet amit anya főzött, majd két puszi és egy "szia"  után elindultam hazafelé.
-Megjöttem.-köszöntem mikor beléptem az előszobába. Választ nem kapva indultam el a nappali fele.-Hahó, van itthon valaki?-néztem körbe. Mivel lent senkit nem találtam, ezért először Louis szobájába nyitottam be, ahol Louis ült az ágyon laptoppal az ölében.
-Szia. Többiek?-kérdeztem mosolyogva, majd mellé huppanva nyomtam egy puszit az arcára.
-Niall elment kajálni, Zayn Perrie-nél van, Liam kivitte Danit a reptérre, Harry meg egy csajjal találkozik.-mesélte el az eseményeket.
-De nem úgy volt hogy ma csinálunk valamit mindannyian?-ráncoltam össze a szemöldököm.
-De csak Daninek előbb kellet elmennie.-húzta el a száját Lou.
-Értem. Mit is mondtál? Harry egy csajjal találkozik?-eszméltem fel a nemrég hallott mondatra.
-Aha. Már egy ideje találkozgatnak.-bólogatott Louis, majd lerakta a laptopot és teljes testével felém fordult.
-És találkoztatok már vele? Hogy néz ki? Normális?Hogy hívják?-halmoztam el Lout a kérdéseimmel.
-Igen, találkoztunk már vele. Szőke haja, és normális alakja van. Nekem nem szimpi. Care-nek hívják.-válaszolt szép sorjában a kérdéseimre.
-Hogy érted hogy nem szimpi?-kérdeztem
-Nem tudom, nekem nem az.-vont vállat.
-Okés. Én mikor találkozhatok vele?-mosolyogtam.
-Azt mondta, hogy  ma elhozza ide hogy te is megismerd.
-Jújj, de jó.-örültem. Hallottam, hogy autó állt meg a ház előtt, így felpattantam a ágyról, s mivel Louis szobájának az ablaka az utcára néz, így kinéztem ki jött meg. Egy nagy fekete Range Rover állt a garázsfeljárón s benne göndör hajú barátunk ült.
-Gyere Louis, megjöttek-vigyorogtam, mint a tejbe tök.
-Én lenem megyek ahhoz a libához.-jelentette ki.
-Na csak az én kedvemért.-könyörögtem.
-Legyen.-sóhajtott Lou.- De csak is kizárólag a te kedvedért.-kelt fel az ágyról.
-Köszönöm.-csókoltam meg, majd elindultunk lefelé. Leértünk s egyenesen a nappaliba indultunk, mivel onnét hallottuk a hangokat.
-Sziasztok.-köszöntem mosolyogva.
-Szia.-köszönt vissza Hazza.- Ti még asszem nem ismeritek egymást.-állt fel majd az ő mozdulatát követve a lány is.
-Szia, Emily vagyok Louis barátnője.-köszöntem kedvesen, majd kezemet felé nyújtottam.
-Louis barátnője??-kérdezte lekezelően.-Nem is tudtam hogy barátnőd van Lou.-nyávogott. Na jó ez a csaj kezd unszimpatikussá válni.
-Most már tudod, és elvárom, hogy normális hangnemben beszélj vele.-válaszolt Louis.
-Haver!-szólt rá Harry Louisra, amit hirtelen nem tudtam hova tenni.
-Most mi van?-értetlenkedett Louis.
-Ahogy te elvárod, hogy Care normálisan beszéljen Emily-vel, úgy én is elvárom hogy te normálisan beszélj vele.
-Ez most komoly?-rázta a fejét Lou, majd fogta magát és felrohant a szobájába. Rögtön utána rohantam, de az ajtó zárva volt és hiába kértem nem nyitotta ki. Vissza mentem Harryékhez.
-Ide figyelj Harry, rohadtul nem érdekel, hogy ki a barátnőd és ki nem, de az, hogy a legjobb haverod helyett egy csajt választasz, akit nem régóta ismersz, ez azért már sok...
-1 semmi közöd hozzá, hogy ki a barátnőm, 2 nem választottam kettejük között Louis volt az aki megsértődött.-állt fel Harry a kanapéról, majd a végére szinte már kiabált.
-Tudod mekkorát csalódtam most benned? A legjobb haverodat űzted most el magad mellől.-mondtam ki az utolsó mondataimat, majd felvonultam a szobámba.

**1 héttel később**

A helyzet Harry és Louis között nem változott, sőt most már Harry az összes sráccal összeveszett Care miatt, ugyanis egyik fiúnak sem szimpi. És nemsokára itt van a turné ahol nem lenne valami jó ha össze vannak veszve.
-Én beszélek a lökött fejével.-keltem fel a kanapéról, ahol a srácokkal (kivéve Harryt), TV-t néztünk.
-Ahogy érzed. De nem hiszem hogy sikerül.-mondta Zayn, mire a többiek egyetértő bólogatásba kezdtek.
-Egy próbát megér.-vontam vállat, majd elindultam Hazza szobája felé. Kopogtam az ajtón, de válasz nem érkezett. Ezzel nem sokat törődve nyitottam be Harry szobájába.
-Mondtam, hogy....-fordult hátra de mondatát nem fejezte be.-Ja te vagy.-hajtotta le a fejét. Itt valami nagyon nem stimmel.
-Mi baj van?-sóhajtottam, majd mellé lépve kivettem a kezéből a telefonját amivel babrált.
-Semmi, csak...igazad volt.-nézett rám smaragd zöld szemeivel. Tudtam mire érti, hogy igazam van.
-Most mondjam azt, hogy én meg mondtam?-húztam féloldalas mosolyra a számat.
-Nem kell.-mosolygott most már ő is.- Szakítottam Care-rel.-jelentette ki, és mint ha megkönnyebbült volna.
-Jó döntés volt hidd el.-simítottam végig a hátán.
-Tudom és köszönöm.-ölelt meg.
-Nagyon szívesen.-öleltem vissza.
-Most pedig lemegyek és bocsánatot kérek a többiektől.-engedett el majd elindult lefelé én pedig utána...

~8.rész

-Én..én, persze. Úgy értem igen.-mosolyogtam. Válaszom hallatán elmosolyodott. Egy lépéssel közelebb lépett hozzám, majd feje vészesen közeledett az enyémhez. Majd puha ajkait éreztem meg sajátomon. Gondolkodás nélkül vissza csókoltam.
-Most, hogy ezt megbeszéltük ehetnénk is. Nem gondolod?-pirult el, miután levegő hiányában elváltunk egymástól.
-De, igen.-pirultam el én is. Leültünk az asztalhoz, amin gyertyák voltak, rózsaszirmokkal kiegészítve. Volt ott pezsgő, és jött egy pincér, aki kihozta nekünk a vacsorát. Vacsora után még egy darabig néztük a kivilágított várost, majd lementünk a Szajna partjára sétálni. Louis a kezünket összekulcsolta, úgy sétáltunk tovább. Egyszerűen csodálatos volt, csak mi ketten este a sötétben, nincsenek sikítozó rajongók, fotósok, senki.
-Min gondolkodsz?-zökkentett ki a gondolat menetemből Louis.
-Ja, semmin.-ráztam meg a fejem.
-Emily, látom, hogy valamin nagyon erősen töröd a fejed.-nézett mélyen a szemembe.
-Nem fontos, csak mi lesz a rajongókkal? És Katheleen?-vágtam aggodalmas fejet.
-Katheleen-nel már rég szakítottam, a rajongókat pedig majd együtt átvészeljük valahogy. Különben is nem is biztos hogy rosszul fogadnak  téged.-küldött felém egy biztató mosolyt, majd nyomott egy apró csókot a számra. Jobb kezével átkarolta a vállam, én pedig bal kezemmel derekát fogtam. Haza sétáltunk hozzám, majd miután mind a ketten lefürödtünk, lefeküdtünk aludni.

Reggel kávé illat csapta meg az orromat. Oldalra néztem, de a mellettem lévő hely üres volt. Kipattantam az ágyból, olyan frissnek éreztem magam, mint még soha. Elpattogtam a szekrényemhez, majd kutakodni kezdtem, hogy mégis mit vegyek fel. Végül egy rózsaszín rövid naci és egy szürke felső mellettem döntöttem.

Lefele a lépcső korlátján csúsztam le.
-Jó reggelt!-ugrottam be a konyha ajtóba.
-Neked is. Mi ez a nagy jó kedv?-kérdezte felhúzott szemöldökkel Louis.
-Mér inkább legyek bánatos?-húztam fel én is a szemöldököm.
-Nem, azt ne.-mosolygott, majd odajött és adott egy jó reggelt csókot.
-Mit eszünk?-kérdeztem kíváncsian miközben leültem az asztalhoz. Nem szólt semmi csak elém rakott egy tányért. Meg kell hogy mondjam nagyon jól nézett ki.

-Hűűhaa. Köszönöm.-mosolyogtam, majd neki láttam hogy elfogyasszam az Eiffel tornyot.

-Ez finom volt.-köszöntem meg a reggelit. Miután befejeztük a reggelit, és el is mosogattunk beültünk a nappaliba TV-t nézni. Végig zongoráztunk a csatornák között, majd miután semmi értelmeset nem találtunk, úgy döntöttünk hogy valami DVD-t nézünk.

-Na akkor, mit nézzünk?-nézett rám a lemezek közül.

-Nem tudom. Nekem mindegy.-rántottam vállat.

-Gru2?-nézett rám kiskutya szemekkel.

-Tőlem.-sóhajtottam. Lou berakta a DVD-t, majd lehuppant mellém a kanapéra. Fejemet mellkasára hajtottam, úgy néztem a filmet. Aki ezt a filmet, inkább mesét kitalálta, az sem volt ott amikor az észt osztották.

-Tetszett?-tudakodott Loui.

-Nagyon. Ez volt életem legjobb filmje.-mondtam irónikusan. 

-Nem vagy vicces.-tettetett sértődöttséget Louis.

-De szerintem igen.-vigyorogtam, mint a tejbe tök.

-Igeen? Viccesnek találod magad? Akkor ehhez mit szólsz?-kérdezte, majd közelebb ült és elkezdett csikizni.

-Nee!! Louis hagyd abba!! Kérleek!!-sikítoztam. Nem hagyta abba. Sőt, még jobban csikizett. Egyszer csak megszólalt Louis telefonja, mire abba hagyta kínzásomat, és a telefonja után nyúlt, ami az asztalon helyezkedett el.

-Igen?-szólt bele.-Aha...Oké...Értem...Jó...Oké..Szia.-hangzott a beszélgetés.

-Ki volt az?-kíváncsiskodtam.

-Liam, hívott, hogy legkésőbb holnap menjünk haza, mert holnap után interjúnk lesz.-mesélte a beszélgetést.

-Értem, okés.-bólogattam.

-Nem baj?-kérdezte.

-Nem, már úgyis régen láttam a srácokat.-mondtam.

-Akkor jó. Mikor induljunk?

-Szerintem, menjünk haza ma. Estére otthon leszünk és akkor holnap még tudunk egy kicsit pihenni.-válaszoltam.

-Ez így jól hangzik.-helyeselt Loui. Felmentünk a szobámba, a laptopon néztünk egy gépet, ami 4-kor indul. Össze pakoltuk a cuccaimat, ám egy másik ruhát választottam, mert kint most hűvösebb volt, és nem akartam rövid nadrágban megfagyni. A kiválasztott ruhával, bebattyogtam a fürdőbe, majd átvedlettem.

Beraktam a levett ruháimat a bőröndbe, majd elindultunk Louis-hoz. Miután megérkeztünk, ő is össze pakolta a cuccait, de előtte ő is átöltözött, majd hívtunk egy taxit, és elmentünk ebédelni. Ebéd után még egyszer sétáltunk Párizsban, majd elindultunk a reptérre, ugyanis idő volt.

Az út gyorsan eltelt. Én zenét hallgattam, Louis pedig a telefonját nyomkodta. A reptéren fogtunk egy taxit, majd bediktáltuk a címet. Pár perccel később már a ház előtt pakoltuk ki a kocsiból a bőröndjeinket.  Louis előre ment ajtót nyitni, majd én is utána.
-Meglepetés!!-ugrottak elő a többiek, a lányokat is beleértve.
-Istenem.-kaptam a szám elé. Annyira elérzékenyültem, hogy még a szemem is könnyezni kezdett.
-Nagy ölelés!-kiabált Niall, majd mind odajöttek és egy nagy közös ölelés keletkezett.
-Annyira hiányoztatok.-szipogtam még mindig.-De honnan tudtátok, hogy most jövünk?-kérdeztem
-Csiripelték a madarak.-mosolygott Harry.
-Á, értem.-mosolyogtam én is, majd még egyszer megöleltem mindegyikőjüket.
-Először azt hittük, hogy csak holnap fogtok jönni.-Zayn.
-Azért jöttünk ma, hogy a holnap utáni interjú előtt még tudjunk pihenni.-világosítottam fel őket.
-Milyen interjú?-ráncolta össze a homlokát Liam.
-Louis azt mondta, hogy ezért kell hazajönnünk.-néztem Louis-ra értetlenül.
-Valamit ki kellett találnom.-rántott vállat.
-Ja. Akkor miért kellett haza jönni igazából?-kérdeztem.
-Mert Danielle holnapután megy Amerikába versenyre.-Szomorodott el Liam.
-Jaa, értem.-mosolyogtam.-Akkor holnap elmehetnénk valahova együtt.-ajánlottam fel.
-Én benne vagyok.-válaszolt Dani.
-Én is.-jelentkezett Perrie.
-Mi is.-mosolyogtak a fiúk. Miután a holnapi programot kitaláltuk, úgy döntöttünk, hogy este sütünk valamit kint a kertben. Harry és Niall elmentek vásárolni, addig mi raktunk tüzet és üzemeltük a grillezőt is. Harry-ék megjöttek, majd a húst amit hoztak befűszereztük és már raktuk fel a grillezőre. Leültünk mind az asztalhoz, Harry pedig adogatta a húsokat.
-Mikor sütsz nekem pizzát?-kérdezte Nialler, ki más, miközben épp egy falat húson nyámmogott.
-Valamelyik nap majd csinálok.-mosolyogtam.
-Szuper. Köszi.-hálálkodott Niall. Miután végeztünk a vacsorával, bementem elmosni a tányérokat, és kivinni a pillecukrokat. Mindenki odaült a tűz köré egy-egy pokróccal. Felfűztük a darabkákat, majd a tűzbe tartottuk őket. Már degeszre zabáltam magam ezért úgy döntöttem, hogy inkább elteszem magam holnapra.
-Srácok én elmentem lefeküdni.-álltam fel a helyemről.
-Okés. Én is nemsokára megyek.-adott puszit Louis.
-Jó éjt.-mosolyogtam, majd elindultam befelé. Még hallottam ahogy a srácok jó éjszakát kívánnak. Felmentem a szobámba, lefürödtem, felvettem a pizsim és bebújtam meleg, puha ágyamba. Már majdnem elaludtam, mikor valaki befeküdt mellém, és hátulról át ölelt. Egyszerre megfordultam, majd arcomat mellkasába temettem és belélegeztem finom illatát. Majd pár perccel később már aludtam is.


Hello földlakók!:)) meghoztam a nyolcadik részt is. Sok hozzá fűzni valóm nincs, úgyhogy jó olvasást.:)) Komizni ér!:))
By.: Hayley.xx

~7.rész

Hellobello!:)) Először is szeretném megköszönni a fejlécet Zoellának:)) És itt van a 7. rész, kicsit összecsapottabb lett, de remélem azért tetszeni fog.:)) Ebben a részben besegített egyik legjobb barátnőm, akit a hétvégén boldogítok:)) Jó olvasást.:)) Puszaa.:))
By.: Hayley.xx




Mindegy is. Megbeszéltem Willel, hogy ma este átmegyek hozzá, de úgy döntöttem, hogy korábban megyek és össze ütök valami vacsi féleséget. Felléptem twitterre, youtube-ra és minden más helyre ahol szoktam lenni, majd hamar elérkezett a 7 óra így elkezdtem készülődni. Vettem egy jó meleg fürdőt, majd hajamat csak kiengedtem tettem fel egy kis sminket, majd felvettem fehér egybe ruhámat.

20 perc séta után már Will házánál voltam. Előkerestem a kulcsot majd gyors a zárba dugtam és kinyitottam az ajtót. Táskámat az előszobában leraktam, majd a konyhába érve elővettem egy tálat és elkezdtem főzni. Az úton eldöntöttem, hogy lasagne-t csinálok.  Az asztal már meg volt terítve, amikor nyílt a bejárati ajtó. A lasagne-t gyors az asztalra raktam. Kimentem az előszobába hogy üdvözöljem barátomat, de amint megláttam nem volt kedvem oda menni, hisz Will csont részeg volt.
-Will te részeg vagy-mondtam ki a nyilvánvalót.
-Te meg mi a francról beszélsz? Dehogy vagyok részeg.-dölöngéllt jobbra balra.
-Will, nekem is van szemem és látok is vele képzeld.
-Igen, ittam egy keveset. Na és akkor mi van? Nem vagy az anyám hogy megmond miből mennyit igyak.-leheletéből éreztem a pia szagát amitől elundorodtam.
-De már a barátnőd se.-mondtam majd elakartam indulni, de a karomnál fogva vissza rántott így a falnak estem ami iszonyatosan fájt.
-Nem mész te sehova.-ordított rám, majd még jobban a falnak nyomott. Vártam a folytatást, miszerint megüt, és nem is kellett sokat várnom már csattant is az első pofon, amit követett még egypár. Amikor újra emelte a kezét gyors kibújtam fogságából, majd táskámat felkapva, futottam az utcán. Nem tudtam mit csináljak mert ha haza megyek oda úgy is utánam jön, és ekkor ugrott be az SMS, amit kaptam és magam sem tudom miért de a helyszínre futottam. "Szerencsémre" elkezdett esni az eső így mire a kis házhoz értem csurom víz voltam. Bekopogtam az ajtón, majd pár perc után egy kócos barna frizurát pillantottam meg amit bárhol megismerek.
-Louis!-bújtam oda hozzá ezzel őt is összevizezve.
-Emily. Gyere beljebb.-húzott be a nappaliba, majd leültetett a kanapéra, majd betakart egy pokróccal és hozott nekem forrócsokit. Régen is mindig azt ittunk mikor valami történt.
-Mi történt? Akarsz róla beszélni?-tette fel szép sorjában a kérdéseket Loui.
Aprót bólintottam majd elmeséltem neki az egészet. Louis átölelt, majd a karjaiban aludtam el.


Reggel egy szál pólóban és a tegnapi fehérneműmben ébredtem. Kikeltem az ágyból majd lementem a földszintre be egyenesen a konyhába, ahol Louis már a reggelit tálalta.
-Jó reggelt.-köszönt mosolyogva.
-Neked is.-mosolyogtam én is.
Leültünk az asztalhoz majd nekiláttunk, hogy eltüntessük a rántottát. Ez hamar meg is történt, majd Louissal bementünk TV-t nézni közben megbeszéltük, hogy ma elmegyünk valahova ebédelni.
-Louis az ebéd előtt nekem haza kéne mennem.-néztem rá a mellettem ülő fiúra.
-Okés akkor először elmegyünk hozzád, átöltözöl, és indulhatunk is ebédelni.-közölte a haditervet.
-Benne vagyok.-mondtam majd felrohantam az emeletre, és felvettem a most már száraz ruhámat.
-Indulhatunk!- jöttem le a lépcsőn. Beszálltunk a kocsiba, majd pár perccel később, már a ház ajtaját nyitottam ki. Felmentem a szobámba, ledobáltam a ruhámat és a fehérneműmet, majd egy új fehérnemű készlettel lépkedtem be a fürdőbe. Gyors tusolás után már a melltartómban és a bugyimba lépkedtem be a szobába. Előkerestem egy kényelmes ruhát és gyors magamra kaptam.

-Kész is vagyok!-futottam le a lépcsőn.
-Okés 2 perc és mehetünk, csak elintézek még valamit.-mondta majd eltűnt. Ahogy elment Louis kopogtak az ajtón. Oda ugráltam az ajtóhoz mint egy kis gyerek,majd a kilincset lenyomva fedtem fel az ajtó mögött álló emberkét. Aki nem volt más mint Will.
-Te meg mit keresel itt?-fogadtam nem épp kedvesen.
-Én csak azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek. - villantott kiskutya szemeket. - Kérlek, nem fordul elő többet.
-Jaj, hogy én hányszor hallottam már ezt...- ingattam  fejemet csalódottan
-Még egyszer sem.-erősködött.
-Will, amit tegnap mondtam azt úgy is gondoltam. Már nem vagyok a barátnőd.-mondtam majd becsaptam az orra előtt az ajtót.
-Mehetünk?-jött ki a fürdőből Louis.
-Igen.-sóhajtottam.
-Történt valami amíg nem voltam?-kérdezte a szemembe nézve. Istenem azok a szemek...
-Nem-próbáltam meggyőző lenni, és sarkon fordulva ajtót akartam nyitni, mikor Louis megfogta a kezem, pont ott ahol Will szorította meg, ezért felszisszentem. Louis a pillantását a kezemre vezette, amin most egy szép zöldes, lilás folt díszelgett.
-Mi történt? Ki csinálta ezt?- húzta fel a szemöldökét, s jobban kezdte vizsgálni az ujjnyomokat. Nem reagáltam rá semmit.
-Will volt az, igaz?-kérdezett  újra. Aprót bólintottam.
-Máskor is bántott már?
-Nem tök mindegy?-kérdeztem vissza idegesen.
-Nem. Szóval?
-Igen.-válaszoltam.
-Gyere megyünk a rendőrségre.-mondta majd elindult az ajtó felé.
-Mi? De hogy is.- rántottam csuklójánál fogva.
-De, Emily ő bántott téged.
-Louis, légyszi inkább menjünk ebédelni. Oké?-néztem kék íriszeibe.
-Rendben.-bólintott. Gyalog indultunk útnak. Egy közeli étterembe mentünk majd miután jól laktunk elmentünk sétálni.
-És nem akarsz haza jönni?-kérdezte meg Louis félve miután már vagy egy órája sétáltunk.
-Talán. Nem tudom.-vallottam be.-És te mikor mész?-kérdeztem ezúttal én.
-Még nem tudom. Reméltem hogy te is jössz velem.-hajtotta le a fejét. Nagyot sóhajtottam. Séta közben végig Louis mondatán járt az agyam.
-Louis.-álltam meg egy helyben.
-Igen?-fordult vissza hozzám.
-Haza megyek veled.
-Komolyan?-csillant fel a szeme.
-Igen.-mosolyogtam.
-Ez szuper!-pörgetett meg a levegőben örömében.
-De Louis, nagy baj lenne ha még egy kicsit maradnánk?-kérdeztem meg.
-Nem, dehogy.-rázta meg a fejét.
-Köszönöm.-hálálkodtam.
-Ez esetben, lenne kedved eljönni velem este valahova?-kérdezte.
-Persze.-mosolyogtam. Elindultunk hazafelé. Az ajtóban elköszönt majd megmondta hogy este 9-re jön értem. 5 óra volt, azaz volt még 4 órám. Felmentem twitterre, facebook-ra, zenét hallgattam, és elég gyorsan eltelt az idő. Elmentem a fürdőbe vettem egy frissítő zuhanyt, hajat mostam, majd egy szál törölközőben lépkedtem át a szobámba. Előkerestem egyik kedvenc ruhámat és a hozzá illő magassarkúmat.  Szememet a ruhámhoz illően festettem ki. Pár kiegészítővel egészítettem ki ruhámat, majd teljes felszereltségemben indultam ajtót nyitni, ugyanis kopogtak.

-Szia. Azt a de csinos vagy.-köszönt Louis, amire  rögtön elpirultam.
-Szia, és köszönöm.-mosolyogtam.
-Indulhatunk?-kérdezte.
-Igen.-zártam be magunk mögött az ajtót. Majd beszálltunk a taxiba amit -gondolom-, Louis hívott.
-Most viszont csukd be a szemed.-mondta Louis majd miután engedelmeskedtem, bekötötte valami kendővel.
-Ez minek?-kérdeztem.
-Ne lásd hova megyünk.-válaszolt és biztos vagyok hogy a vállát is megrántotta.
Kis idő után a kocsi megállt, majd az ajtó kinyílt mellettem, majd két segítő kezet éreztem meg a sajátjaimon. Nem lehet valami jó vaknak lenni. Ezt most tapasztaltam.
-Louis el fogok esni.-jajgattam.
-Nem fogsz. Foglak.-nyugtatgatott. Egy darabig a levegőn sétáltunk, majd -gondolom- liftbe szálltunk.
-Meg is jöttünk.-éreztem meg újra a friss levegőt az arcomon.
-Még tartsd csukva a szemed.-mondta majd levette a szememről a kendőt. Egy-két lépést még léptetett előre, majd megszólalt:
-Kinyithatod.- így is tettem. Fent voltunk az Eiffel torony tetején, ahonnan az egész várost
belehetett látni.
-Louis ez...ez-dadogtam össze vissza.
-Tetszik?-kérdezte.
-Hogy tetszik e? Ez gyönyörű.-olvadoztam.
-Én, olvastam a leveled.-nézett rám. Na ez most így elég ciki. Persze azért kapta, hogy olvassa el, de nem gondoltam, hogy találkozni fogunk. Nem válaszoltam semmit, csak lehajtottam a fejem.
-Leszel a barátnőm?-mi van?

~6.rész

-Hát azért kösz. Eldöntöttem, hogy mit csinálok.
-Kicsim, ne haragudj, csak elragadott a hév.-kért bocsánatot anya, de ez most valahogy nem hatott meg.
-Elköltözöm Párizsba.-mondtam, majd felrohantam a szobámba és bepakoltam még pár fontosabb cuccot az utazótáskámba, amikor nyílt az ajtó és anya lépett be rajta.
-Emily, ugye ezt nem gondoltad komolyan?-könnyek gyűltek anya szemébe.
-De, nagyon is komolyan gondoltam.-húztam össze utazótáskámat.
-És mégis hol fogsz lakni? Meddig maradtsz? Miből fogsz megélni?-aggodalmaskodott tovább.
-Amit még apától kaptam szülinapomra lakást abba költözöm. Nem tudom még meddig maradok, ameddig úgy nem érzem magam hogy haza tudjak jönni. Majd keresek valami munkát.-válaszoltam anya összes kérdésére. Már épp indultam volna ki az ajtón, mikor az éjjeliszekrényemen észre vettem a közös képünket Louissal. Akaratlanul is elmosolyodtam és egy könnycsepp gördült ki a szememből. Megfogtam a képet majd a táskámba raktam, és előkerestem a szekrényem alján található albumot, amiben szintén képek voltak régebbről, amikor még apa is velünk volt, aztán sok kép amiken Louissal vagyok.
-Miért mész el?-kérdezte anya a szemét törölgetve. Majd megszakadt a szívem hogy sírni látom, de úgy éreztem helyesen cselekszem, ha most elmegyek.
-Kicsit összevesztünk Louissal, Katheleen miatt.-hajtottam le a fejem.
-Sajnálom, én nem tudtam, hogy nem szereted.-jött közelebb anya majd jó szorosan megölelt. Én is vissza öleltem.
-Most már úgy is mind egy.
-Legalább a reptérre had vigyelek el.-kérlelt.
-Rendben van, azt megköszönöm.-mosolyogtam halványan, mikor eszembe jutott  hogy valamit ott hagytam a fiúknál. Ez pedig nem volt más, mint az a nyaklánc amit még Louistól kaptam ajándékba búcsú ajándékként még az X Factor idején.
-Anya előtte elvinnél a srácok házához?-engedtem el anyát.
-Persze kicsim, de induljunk.-aprót bólintottam, majd utazótáskámat a vállamra dobtam és elindultam lefele a többi bőröndöm ért. Anya segített kivinni a bőröndöket majd miután beraktuk a csomagtartóba, elindultunk a srácok házához. Gyors kipattantam a kocsiból, mert a gép amit még útközben néztem nemsokára indul, így sietnem kellett. Mivel tudtam, legalább is sejtettem hogy az ajtó nem lesz bezárva így csak simán benyitottam.
-Hát te meg mit keresel itt?-üdvözölt "kedvesen" Katheleen.
-Nem hozzád jöttem, ne aggódj. Különben is mindjárt megyek.-köszöntem én is.
-Emily!!! Visszajöttél? Úgy örülök hogy mégsem hagysz itt minket.-jött oda hozzám Niall.-De hol van a bőröndöd?-ráncolta össze homlokát.
-Sajnálom Nialler, csak itt felejtettem a nyakláncom.-hajtottam le a fejem, és Niall szája is mindjárt lefelé görbült.
-De héé. Mosolyogni-böktem meg játékosan az oldalát, hisz tudtam hogy csikis. És lám igazam lett egyből elnevette magát. Jól megöleltem, majd felmentem a szobámba. Amint benyitottam észrevettem, hogy Louis ül az ágy szélén. Ahogy beléptem rám emelte tekintetét, szemei vörösek voltak. Sírt? kérdeztem magamtól. Soha nem láttam még sírni.
-Én csak itt felejtettem valamit.-dadogtam, mert engem is a sírás kerülgetett. Majd oda sétáltam az éjjeliszekrényhez és kihúztam a fiókot. Louis minden egyes mozdulatomat követte. Kivettem belőle a nyakláncomat.
-Még mindig megvan?-lépett oda hozzám Louis.
-Persze hogy megvan.-néztem gyönyörű szép kék szemeibe.
-Feltehetem?-kérdezte meg félve. Hátat fordítottam neki, a nyakláncot pedig a kezébe nyomtam, mivel a hajam copfban volt így könnyedén be tudta csatolni.
-Köszönöm-fordultam vissza, majd elindultam az ajtó felé, de hirtelen vissza rántott.
-Emily, én nagyon sajnálom, amit mondtam. Kérlek ne menj el.-szorította meg kezemet majd szájához emelte és megpuszilta ujjaimat.
-Sajnálom Louis.-mondtam, majd benyúltam farmerom zsebébe, ahova egy borítékot, raktam, benne egy képpel és egy levéllel. Ránéztem a borítékra, majd ismét Louisra és megöleltem.
-Szeretlek. Vigyázz magadra.-suttogtam fülébe, majd kezébe nyomtam a borítékot és amilyen gyorsan csak lehetett kirohantam a kocsihoz.
-Mehetünk-mondtam anyának és elindultunk a reptérre.10 perc kocsikázás után már a reptéren voltunk.
-Szeretlek anya.-öleltem meg utoljára.
-Vigyázz magadra jó?-bólintottam, majd elindultam az ellenőrző kapuhoz. A kapu után még vissza néztem, majd felszálltam a gépre. A gép pár perc után felszállt, és mikor már a repülőn ültem, csak akkor döbbentem rá, hogy mennyire fog nekem mindenki hiányozni.

**Louis szemszöge**
Elment. Talán soha többé nem látom. Egyből eszembe jutott a gondolat, hogy utána kéne mennem, de rájöttem, hogy holnaptól már újra elkezdődik a munka, így elvetettem az ötletemet, hiszen hogyha most elmegyek akkor a srácok magukra maradnak, ami nagy kiszúrás lenne. Eszembe jutott a boríték, amit Emily adott. Kinyitottam, a kis kék borítékot, majd megtaláltam benne egyik közös képünket, majd egy fehér lapot ami négy részbe volt hajtva. Kinyitottam és olvasni kezdtem:

"Louis"
Tudom, hogy nem rég találkoztunk újra és most én hagylak itt téged, de úgy éreztem nincs maradásom. Rám már semmi szükséged, hisz ott van neked Katheleen, aki a barátnőd most már, és Harry is aki a legjobb barátod lett ez a 3 év alatt. Nem szeretek búcsúzkodni, de ezt te is nagyon jól tudod, de van valami amit tudnod kell. Személyesen nem ment így könnyebbnek találtam ha leírom. Mikor újra találkoztunk, valami nagyon fura érzés kerített hatalmába. Nem hitem volna hogy ez megtörténhet, pont velem, hogy szerelmes leszek beléd. Nem tudok mit tenni, az érzéseimnek nem tudok parancsolni. Most már magamat okolom, amiért nem mertem be vallani neked, de most már mind egy. Amikor ezeket a sorokat olvasod én valószínűleg már a repülőn ülök. Mivel személyesen nem tudtam elbúcsúzni a srácoktól, mert siettem, ezért megkérlek arra, hogy mond meg nekik hogy nagyon megkedveltem őket és hogy vigyázzanak magukra, és te is. Kérlek szépen ne haragudj rám, azért amiket a fejedhez vágtam. Nagyon szeretlek, ezt sose felejtsd el.
By.: Emily xx

-Én is szeretlek.-mondogattam magamban ezt az egyetlen egy mondatot. Felálltam az ágyról a levelet és a képet kezembe fogtam, majd megtöröltem könnyes szemeimet és lementem a srácokhoz átadni Em üzenetét.
-Srácok! Gyertek le!-kiabáltam fel nekik.
-Lou drágám mi a baj?-nyávogott Katheleen. Azt sem tudom, hogy miért jötte össze vele.
-Te inkább maradja csöndbe.-szóltam rá.
-Louis, mi van?-kérdezte Liam mihelyst leértek.
-Emily hagyott nektek egy üzenetet, hogy nagyon megkedvelt titeket, és hogy vigyázzatok magatokra.-adtam át az üzenetet.
-Mégis hova ment? És miért? Én ezt nem értem.-csóválta a fejét Niall.
-Azt nem tudom, hogy hova ment, de minden az én hibám.-ültem le az egyik fotelba és arcomat a kezembe temettem.
-Ne beszélj hülyeségeket ez nem a te hibád.-veregetett vállba Harry.
-De igen. Itt van, olvassátok el.-adtam Hazza kezébe a levelet. Elkezdte hangosan olvasni, egészen addig míg a végére nem ért. Azért engedtem meg hogy elolvassák, mert úgy éreztem nincs mit titkolnom ezen, meg amúgy is olyanok nekem mint a testvéreim.

**Emily szemszöge**
-A repülőgép hamarosan leszáll. Megkérjük kedves utasainkat, hogy csatolják be öveiket!-mondta be egy gépi hang. Mindenki becsatolta magát, majd a landolás után, mint a mérgezett egerek rohantak a bőröndjeiket megkeresni. Én is leszálltam a gépről, majd a csomagjaim után kezdtem el kutakodni. Viszonylag hamar megtaláltam őket, majd a bejáratnál fogtam egy taxit, és bediktáltam neki a címet. Egy 15 perc után kifizettem a taxit, majd bementem a házba. Soha nem jártam még itt, de be kell valljam szép a ház is és egész jó környéken van. A bőröndjeimet csak a nappaliba raktam le, majd elindultam gyalog, valami kávézó féleséget keresni. Az utca sarkán találtam is egyet.
-Szia, egy sima kávét szeretnék.-köszöntem a pultban álló lánynak.
-Rendben, egy pillanat és adom.-mondta majd elfordult, és a kávémmal a kezében nézett rám.
-Parancsolj.-mosolygott kedvesen.
-Köszönöm.-megköszöntem majd kifizettem és elindultam az ajtó felé. Már elég közel voltam az ajtóhoz, mikor valaki hirtelen kinyitotta, és mivel az ajtó befele nyílik, így sikeresen orrba vágott vele, a kávém pedig a felsőmön kötött ki.
-Hűű, basszus jól vagy? Úgy sajnálom.-aggódott a srác. Most így közelebbről megnézve egész helyes volt.
-Persze, semmi gond.-mosolyogtam gyönyörű szép kékes szemeibe.

-Had hívjalak meg egy új kávéra-kérlelt mosolyogva.
-Rendben, de előbb haza kellene mennem.-mutattam kávés felsőmre.
-Ja, persze haza kísérlek.-ajánlotta fel. Tényleg még a nevét se tudom.
-Amúgy Will vagyok.-mint ha olvasna a gondolataimban.
-Emily-mutatkoztam be én is.
-Akkor, haza kísérhetlek?
-Persze-mosolyogtam. Elindultunk az otthonom felé. Bementünk a házba majd felfutottam az emeletre és lecseréltem a felsőmet, majd miután kinéztem az ablakon és kint elég felhős volt és a fák is jobbra balra dölöngéltek, így hát az egész ruhatáramat lecseréltem.

-Indulhatunk.-futottam le a lépcsőn.
-Akkor indulás!-kiáltott fel Will. Hogy ez a srác mennyire bolond. Elindultunk a kávézó fele, majd kerestünk egy üres asztalt, és leültünk, majd hosszas beszélgetésbe kezdtünk.


**Louis szemszöge**
3 hét telt el azóta, hogy Emily elment. Katheleennel már az elején szakítottam. Most, hogy megint szünetünk van, úgy döntöttem elmegyek Emilyékhez. Három kopogás után Lisa, Emily anyukája ki is nyitotta az ajtót.
-Csókolom Lisa néni.-köszöntem.
-Szia Louis. Emily nincs itthon.-közölte velem a tényt amit eddig is tudtam.
-Igen, ezt tudom. Csak megszerettem volna kérdezni, hogy hova ment.
-Louis én....
-Kérem szépen-kérleltem.
-Párizsba ment.-hogy mi? Párizsba?-itt a pontos címe.-nyomott a kezembe egy cetlit.
-Köszönöm.-hálálkodtam, majd sarkon fordultam és elindultam hazafelé. Ahogy megérkeztem rohantam fel a szobámba, majd az utazótáskámba bepakoltam pár fontosabb holmit, és indultam lefelé.
-Hát te meg hova mész?-érdeklődött Harry.
-Haza hozom Emilyt.-mondtam magabiztosan.
-Mér? Hol van?
-Párizsban.-válaszoltam Hazza kérdésére. Még váltottam pár szót a srácokkal és elindultam a reptérre. Hogy előbb oda érjek a magán gépünkkel mentem.  Egész hamar megérkeztem. Egy ismerősünknek van itt egy háza és most kölcsön adta nekem így most egy darabig ott fogok lakni. Elhatároztam hogy írok Emilynek egy SMS-t, hogy találkozzunk. Ééés elküldve. Remélem eljön.

**Emily szemszöge**
3 hét. 3 hosszú hét. Willel azóta együtt vagyunk. Több konfliktusunk is volt már de valamiért soha nem hagytam el.  Ma délután kaptam egy SMS-t. Ismeretlen számról jött és holnap délután akar az Eiffel toronynál találkozni velem. Kaptam mellé egy címet is, amit nem tudtam hova tenni.....

Ennyi lett volna a 6. rész. Remélem elnyerte tetszéseteket.:)) Az utolsó pár sort egyik legjobb barátnőmnél írtam:)) Szeretlek édess:))<33 Puszaaa:))
By.: E xx

~5.rész

10 perc kocsikázás után már Hollywood-ban voltunk. Kerestünk egy parkoló helyet, majd miután leraktuk a kocsit gyalog indultunk tovább. Nagyon sokat sétáltunk, már mindenki szét járta a lábait, így beültünk egy kávézóba. Megitta mindenki amit kért, majd még egy kis pihenés után elindultunk a hollywood-i csillagokat
megnézni.

Miután ezzel is megvoltunk beültünk ebédelni majd 4 óra körül elindultunk haza. A további órákban nem csináltunk semmi különöset.

**1 héttel később**
Délben keltem, pedig nem vagyok valami jó alvó, és előző nap nem buliztunk, nem ittunk, így nem igazán értem, hogy mégis miért aludtam eddig. Felkeltem, majd hajamat copfba kötöttem, és úgy ahogy voltam az az egy topban és egy sortban mentem le a konyhába.
-Jó étvágyat.-köszöntem a fiúknak akik már nagyban ebédeltek.
-Köszi. Gyere csatlakozz.-mondta Harry. Tényleg Harry, azóta az este óta semmi más nem történt köztünk. Megbeszéltük, hogy csak barátok maradunk és ennyi.
Leültem Lou mellé a székre majd én is szedtem magamnak egy adag spagettit. Ma én voltam a soros, így nekem kellett mosogatnom. Mióta megjöttünk L.A.-ből azóta ide költöztem a fiúkhoz, a vendégszobába, ami most már az én szobám. Szépen ki is lett festve, vettünk bele bútorokat, meg mindent amire szükségem volt.

Mosogatás után még bementem a srácokhoz TV-t nézni majd úgy döntöttem vásárolgatok egy kicsit. Elhatároztam, hogy tartok magamnak egy igazi csajos napot. Így hát felpattantam a kanapéról, és egyenesen a szobám felé vettem az irányt. Felöltöztem, és tettem magamra egy kis alapsminket, majd elindultam lefelé.

-Emily, hova mész?-kérdezte Niall, mire a többiek is felkapták a fejüket.
-Csak elmegyek egyet a plázába vásárolgatni.-válaszoltam majd kisétáltam az ajtón. Napszemüvegem orromra csúsztattam, majd egyenesen a pláza felé vettem az irányt. Hiába élek már egy jó ideje Londonban, akárhányszor belépek kedvenc plázámba, mindig elcsodálkozok milyen hatalma is.

****
Már vagy két órája vásárolgattam, amikor végre úgy döntöttem hogy elindulok haza felé. A sok szatyrokkal, amikben cipők, nadrágok, felsők, és kiegészítők voltak, indultam el újdonsült otthonom felé. Pár perc alatt már a bejárati ajtó kinyitásával küszködtem amit csak könyékkel sikerült kinyitnom. Beléptem az előszobába, ahonnan rápillantást lehetett nyerni a nappalira, ahol Louis ült egy csajjal az ölében. Beljebb lépve ismertem meg a szőke hosszú hajú lányt.
-Katheleen?-kérdeztem kikerekedett szemekkel. Katheleen-ről amennyit tudni kell az csupán annyi, hogy egy suliba jártunk, ő volt az a plázacica tipúsú lány én pedig a sima átlagos diák. Katheleen-nel szó szerint utáltuk egymást. Ő ahol tudott belém kötött, amit én sem vettem félvállról, így vissza-vissza szólogattam neki.
-Emily!-nyávogott-Úgy örülök, hogy látlak.-fordult felém, de semmiféle képen nem szállt ki Louis öléből. É most jön a kérdés, hogy miért zavar ennyire, hogy Louis ölében ül, hiszen nincs köztünk semmi. Legalábbis az ő részéről. Ugyanis egy ideje, egész pontosan 5 éve többet érzek Louis iránt mint szimpla barátság.
-Hogy kerülsz te ide?-kérdeztem.
-Anyukád küldött, hogy néha azért meglátogathatnád.-hogy mi van? mégis miért küldené őt az én anyám.
-Anya? Mégis miről beszélsz?- kérdeztem össze húzott szemöldökkel.
-Te nem tudtad?
-Még is mit?-értetlenkedtem.
-Az én apukámmal jött össze a te anyukád-mosolygott. Én egy amolyan WTF? fejet vágtam válaszképpen.
-És mégis, hogy kerülsz Louis ölébe?
-Hát míg rád vártam, egész jól össze barátkoztunk Louissal. Annyira, hogy össze is jöttünk.
Szemem könnybe lábadt és szatyraimmal együtt felfutottam a szobámba. Ahogy átléptem a küszöböm, és becsuktam az ajtót útnak engedtem könnyeimet. Ledobtam a kezemből a táskákat, majd a gardróbomba lépve elővettem a bőröndjeimet, és elkezdtem pakolni, az összes cuccomat. Nem akartam tovább itt maradni, hisz amint hallottam ők ketten össze jöttek és akkor Katheleen minden nap itt fog lógni, amit én nem tudnék elviselni, hogy egymást falják a kanapén ülve. Bepakoltam a bőröndbe a most vett ruháimat is, amikor nyílt az ajtó, és Louis lépett be rajta.
-Emily! Még is mit művelsz?-jött beljebb.
-Elmegyek.-adtam tömör választ.
-De még is miért?-faggatott tovább.
-Csak.-válaszoltam. Hisz azért azt még sem mondhatom neki, hogy azért megyek el mert beléd estem de te meg most jöttél össze az ős ellenségemmel.
-Most mi bajod van? Amióta megjöttél teljesen meg vagy hülyülve.-emelte fel hangját.
-Semmi. Hagyjál békén, és inkább menj vissza a kis barátnődhöz.-éreztem ahogy elhomályosul minden a könnyeimtől, de nem akartam hogy Louis meglássa.
-Nem is tudom minek jöttem fel utánad. Mostanában úgy is egyre többet lógsz Harry-vel, meséld el inkább neki a problémáidat, úgy is olyan puszi pajtások lettetek.-vágta a fejemhez Louis, és itt nem bírtam tovább eltört az a bizonyos mécses, és a könnyeim patakokban szántották végig arcomat. Tudtam, hogy a puszi pajtásos részt azt a csókra értette.
-Úristen Louis, az csak egy ártatlan csók volt-kiabáltam sírva, majd behúztam az utolsó cipzárt is a bőröndömön és elindultam lefelé. Louist az ajtóban félre löktem, és úgy húztam magam után a bőröndjeimet le a lépcsőn. Mivel elég nehéz halkan lehúzni a bőröndöket a lépcsőn, így mire az aljára értem és megfordultam az összes fiú már lent várt.
-Em. Hova mész?-kérdezte Hazza. Ezt a becenevet a srácok találták i mert szerintük, az Emily túl hosszú.
-Haza megyek.-nyeltem le a torkoma akadt gombócot.
-De még is miért?-kérdezte Liam.
-Egy kis egyedüllétre van most szükségem
-És akkor ki fog nekem finom pizzát sütni?-kérdezte Niall kétségbe esetten. Ezen a kérdésén elmosolyogtam.
-És ki fogja nekem megmondani, rendesen be van e állítva a hajam?-kérdezte Zayn
-És ki segít nekem megkötni a nyakkendőmet, vagy ki segít majd nekem főzni?- Harry
-És ki véd majd meg engem ha Zayn kerget egy kanállal?-Liam
-Sajnálom.-hajtottam le a fejem.-De már döntöttem.-léptem oda Liamhez majd jó szorosan megöleltem és pusziltam meg. Mindenkin ugyan így végig mentem, kivéve Louison.
-Sziasztok srácok! Vigyázzatok magatokra.-köszöntem el tőlük.
-Szia!-integettek.
Kiléptem a kiskapun, ami a ház előtt volt, majd elindultam hazafele. Útközben gondolkoztam, hogy mit kéne tennem, majd a házunk előtt megálltam egy pillanatra, és végig néztem a hatalmas házon. Köszönés nélkül léptem be a házba, de mivel anya a konyhában tevékenykedett, így észrevette, hogy megjöttem.
-Kicsim!-tárta ölelésre a karját.-De örülök neked.-mosolygott tovább.
-Szia anya.-erőltettem egy mosolyt az arcomra, majd leraktam a bőröndjeimet az előszobába.
-Kicsim, valamit tudnod kell.-kezdett bele.
-Mit?-kérdeztem értetlenül.
- Hát mivel már szinte az összes cuccodat elvitted a fiúk házába, azzal az indokkal, hogy oda költözöl, így a szobádat megkapta Tom lánya.-mondta anya.
-Te oda adtad másnak a szobámat?? És mi van a vendég szobával? Az miért nem jó annak a kis had ne mondjam ki minek.-mondtam idegesen
-Ne beszélj így Katheleenről. A vendég szoba át lett alakítva Tom dolgozó szobájává.
-Mi van most már azt a kis libát véded, mert a pasid lánya?-kérdeztem, és egyszer csak csatt, kaptam egy jó nagy pofont, ami még jobban megerősítette a gondolatomat.
-Hát azért kösz. El döntöttem, hogy mit csinálok..........



Hát, ennyi az új rész. Ebben kicsit több a kép és kevesebb a szöveg, de remélem így is tetszeni fog.
By.: E xx

~4.rész

 10-15 percen belül már a Staples Center-ben voltunk. A hátsó ajtón sikeresen be is jutottunk. 
-Sziasztok.-köszöntek a srácok a 2 lánynak a backstageben.
-Sziasztok.-köszöntek vissza ők is.
- Szia. Mi azt hiszem még nem találkoztunk.-jött oda hozzám a szőke lány.-Perrie vagyok.-nyújtott kezet.
-Szia. Emily.- ráztam meg a felém nyújtott jobbot.
-Szia. Én Danielle vagyok, de szólíts csak Daninek.-mondta majd megölelt, én is vissza öleltem.
-Jöttök?-kérdezte Liam.
-Aha.-válaszoltuk
A srácok bementek az öltözőbe, mi addig kint vártuk őket. Néhány perc múlva már kész felszerelésben álltak előttünk. Mindenki vidáman indult el kivéve Harryt. Már mióta elindultunk láttam rajta, hogy valami nincs rendben. A színpadon a reflektor fények egyesével kapcsolódtak fel, majd megjelentek a srácok, és a rajongók hangos sikításban törtek ki, néhányan még könnyeztek is. Első szám ként az Up All Night-ot énekelték, majd sorra a többi számot. A Little things közben Zayn és Liam megkönnyeztek amit a rajongók awww-val nyugtáztak.  A koncert végén a fiúk megköszönték, hogy itt lehettek és hogy ennyien eljöttek, majd lejöttek a színpadról.
-Na milyen volt?-kérdezte Louis.
-Nagyon jó! Bár lehet hogy holnapra nem fogok hallani de ezt leszámítva jó volt.-mondtam mosolyogva.
-Akkor ennek örömére, hogy ilyen jól sikerült a koncert, elmehetnénk egyet bulizni.-mondta Zayn.
-Én benne vagyok-válaszoltam 
-Tőlem is mehetünk.-válaszoltak a többiek 
-Harry beszélhetünk?-kérdeztem meg miután már mindenki elől volt. Bementünk az  öltözőjük be és leültünk a kanapéra.
-Mond.-válaszolt unottan.
-Történt valami?-kérdeztem tőle.
-Nem.-válaszolta mogorván.
-Akkor elmondanád, hogy mégis mi a fene bajod van?-emeltem fel egy kicsit a hangom.
-Ennyire tudni szeretnéd?-kiabált most már.
-Igen.-álltam fel eddigi ülő helyzetemből.
-Mindenkinek van valakije csak nekem nincs. Csak én vagyok ilyen szerencsétlen.-válaszolt most már kicsit higgattabban. Majd vissza ültünk a helyünkre.
-Kifejtenéd?-kértem.
-Liamnek ott van Danielle a barátnője, Zaynnek Perrie aki szintén a barátnője, Naillnek ott a kaja,mint első szerelme, és Louisnak pedig ott vagy te a barátnője.-magyarázta Harry ám ezt a Louis és ént ezt nem igazán értettem.
-Héé, Louis és én nem járunk.-mondtam össze húzott szemöldökkel.
-Tényleg?-csillant fel a szeme
-Tényleg.-mosolyogtam.
-Akkor ezt ha megteszem akkor nem lesz bűntudatom.-mondta, majd ajkait az enyémre tapasztotta.
-Sajnálom.-mondta mikor elváltunk. Megráztam a fejem mosolyogva majd megfogtam a kezét hogy felhúzzam a kanapéról.
-Gyere, a többiek már biztos várnak.-mondtam majd elengedtem a kezét és elindultunk.
-Hol voltatok eddig?-kérdezte Louis. Nem tudtam mit válaszoljak, így csak Harryre néztem.
-Csak megmutattam Emily-nek a színpadot.-mondta Harry a végén pedig rám kacsintott, de úgy hogy senki ne vegye észre, én erre elmosolyodtam. Elmentünk a legközelebbi szórakozó helyre. Először csak táncoltunk, majd nagyon sokat ihattunk, mert semmire sem emlékszem.

****
Reggel fejfájásra ébredtem, próbáltam felidézni a tegnap történteket. Semmire nem emlékeztem. Ránéztem a telefonomra ami 8:00-át mutatott. Gondoltam alszom még egy keveset, így átfordultam a másik oldalamra, ám észre vettem hogy nem egyedül vagyok. Harry ott feküdt mellettem. Magamra néztem de hál' istennek a tegnap esti ruhámban voltam. Gyors kimásztam az ágyból és átmentem a saját szobámba. Egy gyors fürdés és hajmosás után kisminkeltem magam a hajamat pedig copfba kötöttem, majd felvettem egy kényelmes szettet. 

Strand papucsomat is felhúztam majd lementem a konyhába.
-Sziasztok-köszöntem.
-Szia, Hali Hello.-hallottam a különböző köszönési kifejezéseket.
-Tessék.-nyomott a kezembe egy pohár vizet megy egy gyógyszert Liam.
-Köszi.-mosolyogtam majd bevettem a tablettát.
-És akkor ma szabadnapotok van?-kérdeztem, miközben elővettem egy tálat, müzlit és tejet.
-Igen, és arra gondoltunk, hogy elmehetnénk ma Hollywood-ba.-mondta Louis
-Okés, én benne vagyok-mosolyogtam. Miután mindenki befejezte a reggeliét még be ültünk egy kicsit TV-t nézni, majd beszálltunk a kocsiba és elindultunk Hollywood-ba.

Hát, ennyi lett volna az új rész. Remélem elnyerte a tetszéseteket. Szeretnélek megkérni benneteket, hogy kommentteljetek, pipáljatok vagy bárhogyan adjatok magatokról úgymond életjelet, hogy van aki olvassa a blogomat:))

By.: E xx